VIGYÁZAT, SPOILERES!

"Duncan engedélyt kapott, hogy a börtönkönyvtárban dolgozzon, emellett a zárkájában folytathassa a tanulmányait. A könyvtár nem sokat ér, ha azt vesszük, milyen kötetekre tart igényt ő és Harald; veszélyes és nélkülözhetetlen művekre, amelyek föltárják igazi valónkat. Nem is nagyon látogatják. A szomszédos zárkákat hosszú időre elítélt foglyok népesítik be, többnyire olyan férfiak, akiknek az élet elmélkedés helyett tettek sora; az erőszak - Duncané éppúgy, mint az övék - voltaképpen menekülés önmagunk elől. Amikor megölik a másikat, azzal az énjükkel próbálnak végezni, amely megkeseríti létezésüket. Így csak a vadállat marad életben, az is ketrecbe zárva: a legtöbbjük félelmetes alak, forr benne a düh, a kezét lesújtani készen, ökölbe szorítva lóbálja, ilyen kezekbe nem való ez a sok sérülékeny tárgy, kötéstábla és papír, amely az e falak között egyedül fellelhető szabadságot kínálja.

Vajon ki a csuda dönti el, mi alkalmas olvasnivaló a bűnözők számára és mi nem? Abból az ismérvből indul ki, hogy semmi olyasmi nem kívánatos, ami azokat a szenvedélyeket szítaná föl, amelyek már tombolnak és pusztítanak? A rehabilitáció. Vallásos anyagok garmadája; mintha a vallás soha nem ébresztett volna gyilkos szenvedélyt, és nem tenné most is, a falakon kívül. Önfejlesztő kézikönyvek, amelyeket vajmi ritkán vesznek le a polcról: könyvelési és számviteli önképző, receptek a zűrzavartól mentes életre. Ám a puha fedelű detektívregények halmában - miből gondolják, hogy az elítéltek kitalált gyilkosságokra kíváncsiak, ha egyszer a valóságban is végrehajtották ugyanazt? -, amelyben egyik-másik kötetnek felhasadt a gerince (mintha ahhoz, hogy a tartalmát kinyerjék, föl kellene törni, akár a kókuszdiót, vagy feszegetni, mint az osztrigát), ebben a ponyvatömegben akad néhány igazi könyv is, amely isten tudja, hogy keveredett oda. Talán amikor kiengedik az embert, vagy ahogy mi mondjuk, lehúzza az idejét, ebben a formában ajándékozza a könyveit valakinek, aki majd bizonyosan követi ezen a helyen. Néha én is találok valamit magamnak, Például egy Odüsszeia-fordítást, lapjai között odapréselődött muslincákkal. Eddig csak más könyvek idézeteiből ismertem ezt a fennkölt bibliai kategóriába tartozó könyvet, közelebbről nem; ha Harald olvasta, valamiért nem sikerült fölkeltenie az érdeklődésemet. Az ókori görög építészet, az mindjárt más, az jobban a tanulmányaim irányvonalába esett, azonkívül összecsipegettem a szokásos morzsákat a mitológiából. Oidipusz kivájta a szemét a bűnei miatt. Nagyjából ennyi. Most azonban rábukkantam valamire, ami hozzám szól, rám várt ezen a helyen, a nekem szabott időben. Most ráérek elolvasni és újraolvasni. "Szólt, s keserű nyíllal célzott hamar Antinooszra. / Az pedig éppen a drága kupát készült fölemelni, / kétfüfü szép szinarany kelyhet, forgatta kezében, / hogy bort ízleljen, nem járt a halál a fejében; /hisz gondolni ki tudna olyat, hogy a sok lakomázó / közt egyetlen férfi, akármíly szörnyü erős is, /ráküldhesse a csúnya halált meg az éjszinü véget? / S lám Odüsszeusz átlőtte a vesszőt mégis a torkán, /gyenge nyakán  másoldalt jött ki az érchegyü vessző. / Félrehanyatlott és a pohár kiesett a kezéből." Azután Odüsszeusz rárivall a Pénelopé körül legyeskedő férfiakra: "Hej, ti kutyák, azt hittétek, hogy már sose térek / Trója alól haza én, hát így nyírtátok a házam, / együtt háltatok itt szolgálóimmal erővel, / még éltem s feleségül akartátok feleségem!"

259-260

Most ne törődjünk vele, miért, de a könyvtári könyvek a legjobbak. Én mindig mondom.

"A könyvtári könyvek a legjobbak, mert egyúttal magát a kötetet is összekapcsolják minden korábbi olvasóval és a szöveg bármiféle alkalmazásával."

Könyvtári nyomozás, ezúttal kicsit másképp.

"Ezekből kiindulva Hullban, egy könyvtár régi enciklopédiájában leltem rá ceruzával írott széljegyzeteire."

"Rengetehet időztem könyvtárakban, utánanéztem Mycroft Wardnak, és apránként összeraktam a sztorit, amelyet most meséltem el neked. A pénzemből hamar kifutottam, de akkor egy kedves, csak kissé csodabogár könyvtáros néhány órás munkához juttatott az alagsori archívumban."

Milyen egy kórházi könyvtár?

"- A kórháznak saját könytára is volt.

- Tényleg?

- Egy teljes könyvtár rendes olvasnivaló nélkül. Ha sohanapján látok legközelebb Arthur Conan Doyle-könyvet, az is túl hamar lesz."

Gyanús lehet, ha túl sok könyvet viszünk magunkkal nyaralni.

"- MAguk a macsával mozgó könyvtárat üzemeltetnek, aranyoskám? - mosolygott rám a recepciós pult mögül Ruth néni arcának háromnegyede."

Könyvtár negatív kontextusban.

"Azt is tudta, hogy a Sótai-mu nagyra értékeli a hallgatást és a világtól való elzárkózást, Tekiszui éppen ezért nem épített pagodát vagy könyvtárat, inkább völgye legalján mélyen a földbe süllyesztette iskoláját."

Ez meg már a kaland.

"Annak az átjárónak a végén összeköttetésnek kell lennie egy könyvtár alagsorával. Az a következő állomásunk."

Ez lesz az a könyvtár, ahol a könyv jó része játszódik.

"A szóalagutak fölött, a könyvtár föld alatti polcsorainak folyosószélén jókora, áramvonalas fogalom siklik, és lassan megáll. Kissé billeg és hintázik a lomha eseményáramlatokban, amelyeket időnként könyvtárosok és vendégprofesszorok gerjesztenek."

Angol nemesi kastély. Naná, hogy van könyvtár is. Hogy merre? Kérem, kövessék Davidet.

"Először elmegy a könyvtárba, aztán a konyhába, majd a mosogatófülkén át ki az istállóudvarba, végül a konyhán át megint visszatér a könyvtárba."

Jó, tudom, ez így túl bonyolult. Akkor...

"Lelépve balra fordult, és gyorsan átment a nyitott hallon, a legrövidebb úton a könyvtárba."

Na, végre itt vagyunk.

"David óvatosan megkerülte a fát, és továbbment a könyvtár felé. A könyvtárban olyan erős szivarfüst fogadta, hogy a tarkóján felállt a szőr. Meleg is volt; a kandallóban halvány narancssárga izzás mutatta, hogy a tűz nem aludt ki. (...) Lord Logan irdatlan íróasztala mögött az ötödik polcon tizenkét könyv sorakozott takarosan Crabshawe: Norfolk megye története címmel, homokszín bőrbe kötve, arany betűkkel."

Akinek a könyvtár a munkahelye, mint nekem, nem is sejti, micsoda klassz dolgokat is lehetne ott még művelni.

"Na már most én tudtam, hogy tegnap este nyolc után öt perccel éppen vacsora előtti koktélokat szippantottam fel a könyvtárban Rebecca, Oliver és Max társaságában."

"Így aztán a könyvtárszobába indultam, hátha le tudok nyomni párat, mielőtt átadom magam a gondolkodásnak."

Igen, itt is italról van szó. És megint!

"Logan felkelt és átmentünk a könyvtárba egy ebéd előtti kortyra, ahol Oliver arcátlansága és egészségének rendkívül látványos fitogtatása megkeserítette a számban a sherry ízét."

Na, ő már legalább olvas.

"A könyvtárban üldögélt, egy fénycsóvát töltött meg cigarettafüsttel és egy pletykalapot ürített ki."

Ez no comment, nem?

"Még emésztem a reggelit. Nem vagyok hajlandó újra felszínre hozni, mert egy olyan ember oktat ki politikai erkölcsről, aki egy milliomos vidéki kúriája könyvtárszobájának bőrfotelében üldögél."

Valahogy minden út odavezet. Ja, tudjuk, hogy miért mennek oda.

"Otthagytam Olivert, hadd úszkáljon önelégültsége és reggelije rémes zsírjában, és átballagtam a könyvtárba."

"A könyvtár szolgál gyülekezőhelyként és étkezés előtti tetszés szerinti itatóként; innét szólít át bennünket a gong az ebédlőbe a szilárd ételhez."

Valaki használja ezt a könyvtárat rendeltetésszerűen is?!

"Aggófűmérgezés. Utánanéztem a könyvtárban."

Köszönjük, Simon.

Ez egy másik előlekő könyvtár a Monarchiában, kicsit korábban. De bőrfotel itt is van.

"Albert leültette az angol úriembereket és a tolmácsot a könyvtárszobájában a bőrfotelekbe."

Azért vannak mezei könyvtárak is.

"David kikönyörögte magának, hogy átügethessen szembe a városi könyvtárba."

"A parkoló felé ballagva megkérdeztem, mit vett ki a könyvtárból.

- Csak könyveket."

És végül, minek a mértékegysége a könyvtár?

"Tartozom neked x számú ezüst szalvétagyűrűvel. És egy könyvtárnyi erköcsi tanáccsal."

Olvasótalálkozó

"A határ menti falucska könyvtárosnője kávéval kínált, aztán azt mondta, ráérünk még, nézek-e addig háborút?

A könyvtár lapos ttején bámészkodók." A csattanót nem lövöm le.

Londoni program.

"Kellemesen töltötte az időt - a Ritzben reggelizett, azután múzeumba ment vagy könyvtárba, a British Librarybe, amelynek olvasótermében egykor Marx és Lenin írták műveiket, majd a MacDonald'sban vacsorázott."

Van az úgy, hogy egy könyv kint felejtődik.

"A pénz alatt meg egy könyv. Torunn óvatosan elővette.

A Kinsey-jelentés. A nő szexuális viselkedése. Torunn mozdulatlanná dermedt.  A Kinsey-jelentést tartja a kezében. Haványan derengett neki valami rádióműsor erről a Kinseyről, aki az ősidőkben amerikai nőket és férfiakat kérdezett szexuális szokásaikról, s ezzel nem csekély botrányt váltott ki az USA-ban. Látszott a könyvön, hogy sűrűn forgatják, az elnyűtt lapok széle berepedezett.

Végigsimított volna a könyv fedelén, de ahogy kinyitotta, hüvelykujja begye beleakadt a kemény borító belső táblájába. Trondheimi Közkönyvtár, ezt pecsételték a régimódi, sárga kölcsönzőlapot rejtő karton háromszögre, melyekre Torunn még gyerekkorából emlékezett. Kivette a kártyát. A legutolsó kölcsönzés időpontja ezerkilencszázhatvankilenc november tizedike volt."

Egy jobb sorsra érdemes könyvtáros. Kell ehhez kommentár? Erlend kutatómunkát végez a legújabb kirakatához.

"Az állókép zseniális volt, hű háromdimenziós változata annak az előző századfordulón készült fényképnek, melyet soknapos üldögélés után talált A fekete gyémánthoz címzett irodalmi kávéházban, ahová egy jobb sorsra érdemes könyvtáros hordta neki a régi könyveket. Ezeket lapozgatta abban a nem hamvadó reményben, hogy meglesz az igazi. És egyszerre ott volt."

Irodalmi pletyka Illés Endréről:

"Állítólag a Szabó Ervin könyvtárra hagyta a könyveit, már el is szállíttatta őket, maga beköltözik a saját cselédszobájába, és többet nem akar kijönni."

"Az Illés legendát már tudom, s oly csodás, hogy nem fosztalak meg tőle. Az igazság az, hogy védetté nyilvánították kérésére a könyvtárát, hogy kevesebb lakbért kelljen fizetnie."

Aquinói Szent Tamás után kutatva:

"Így kértem el a zárda könyvtárából e jeles doktort, mondhatom, erről is megvan a véleményem. Még hogy angelicus! Olvasd csak el felnőtt fejjel."

Filozofikus gondolatok.

"Az elmúlt évben szinte fanatikusan harcoltunk a metróaluljárókban megjelenő graffitik ellen. Ugyanakkor sok millió koronát adtunk ki új nemzeti könyvtárakra. Ez is egyfajta graffiti, ugyanolyan felesleges. Nietzsche a kultúrával túlzabáltatott embert egy kígyóhoz hasonlítja, amely lenyeli a nyulat, és azután megmozdulni képtelenül, szunyókálva fekszik a napon."

Egy különös kisfiúról szól a könyv.

"A következő napon iskolába menet szintén 3 sárga autót láttam egymás után, amitől még egy Fekete Nap lett, így nem szóltam senkihez, és egész délután ültem a könyvtár sarkában, és nyögtem, miközben a fejemet odanyomtam, ahol a két fal találkozik, és ettől megnyugodtam, és biztonságban éreztem magamat."

"Joseph mindent megeszik. (...) Olyan kis műanyag állatok voltak a könyvtárból, amikről a tanárok meséket mondanak. És Joseph megette őket."

A más történetekben van egy-két könyvtár.

"Az Ottóval kapcsolatos első botrány az volt, amikor a Pennsylvania Egyetem Van Pelt Könyvtárának lépcsőjén állva azt kiabálta: H*il H*tler!"

Persze nem Updike csillagoz, hanem én, van amit nem akarok keresőkifejezésnek.

Lakásbelső.

"Fekete és fehér volt minden - kis szobájából mintha kiszívták volna a színeket, akár a tévé hőskorában -, a pipereasztal a hajkefékkel és az ezüstkeretes fényképekkel a családról, mely őt kiköltötte; egy karosszék, aminek a karfáján még ott billegett a reggel, munkába menés előtt otthagyott könyvtári könyv; a jó nagy, hordozható AM/FM/URH rádió, amin akár az antarktiszi adókat is foghatta; a keskeny ágy a réz fejtámlával, amire nem lehetett rádőlni, mikor mindent beleadtunk, és emlékeket kellett volna felidézni és kijelölni a határokat."

Felolvasóest.

"Pár perccel azelőtt, hogy megkezdte felolvasását a MArion megyei közkönyvtárban, miközben tétlenül álldogált a színpadra vezető lépcső mellett, egy bíborvörös tweedkoszümös, porogós, alacsony, kellemes külsejű nő lépett hozzá csillogó szemmel."

"Gardedámja, az indianapolisi főkönyvtáros visszatérítette a helyes útra; ideje felmenni a színpadra, hogy megdolgozzon a honoráriumáért."

Munrónál csak úgy hemzsegnek a könyvtárak és a könyvtárosok.

Egy polgárőr szállásai.

"Napközben gyakran aludt nyilvános helyeken. Ha rossz idő volt, a könyvtárban aludt, ha jó, valahol a szabadban választott helyet."

Könyvtároskisasszonyokról. Még szerencse, hogy az én látványom nem zavarta az olvasókat.

"Kicsivel korábban még mindketten a Vancouveri Közkönyvtárban dolgoztak, bár nem ugyanazon az osztályon, és sosem beszéltek egymással. Kath a terhessége hatodik hónapjában lépett ki, mert ez volt az előírás, nehogy a látványa megzavarja a látogatókat. Sonjénak meg egy botrány miatt kellett távoznia.

Vagy legalábbis egy olyan történet miatt, amely bekerült a lapokba. A férje, Cottar, aki egy Kath számára teljesen ismeretlen magazin újságírója volt, elutazott vörös Kínába. Az újságok baloldali íróként emlegették. Sonje fényképét is közölték, megemlítették, hogy a közkönyvtárban dolgozik. Félő, hogy a munkája során esetleg kommunista könyvek olvasására buzdít, és hatással van a könyvtárban járó gyerekekre, akik emiatt lesznek majd kommunisták. (...)

A könyvtár igazgatója állítólag azt mondta, Sonjénak semmi köze a könyvek kiválogatásához, sem az ifjúság befolyásolásához, mivel az ideje nagy részében különféle listákat gépel.

- Ami vicces - mesélte Sonje Kathnek, amikor megismerkedtek és fél órája beszélgettek az ösvényen. Az volt vicces, hogy Sonje nem tud gépelni."

Buli van.

"Miss Campo, a könyvtár igazgatója egyedül ült egy rönkön. Kath élénken integetett neki, de nem indult el feléje.Ha az ember ilyen korán odaül valakihez, akkor vége. Akkor maradnak ketten egyedül."

"Az egyik könyvtároslány szintén ott volt, zöldpaprikát meg paradicsomot szeletelt."

Most éppen Jakarta után kutatunk. Könyvtárban.

"Sonje ezalatt visszatért egy kazal papírral - térképekkel, nyomtatott oldalakkal, amelyeket valószínűleg könyvtári könyvekből másolt ki."

Meg India után.

"Sophie kamaszkorában egy ideig érdeklődött Kerala iránt. Könyveket hordott haza a könyvtárból, és elkezdett száriban járni a bulikba."

Egy unatkozó fiatal háziasszony.

"A függöny mögött még valamit csináltam: olvastam. Azokat a könyveket olvastam, amelyeket a tőlünk néhány sarokra lévő Kitsilano könyvtárból vettem ki."

"Arra gondoltam, hogy talán a könyvtárban tudnék dolgozni, úgyhogy meg is kérdeztem, noha nem adtak fel hirdetést. A nő felírta a nevemet egy lsitára. Udvarias volt, noha nem biztatott."

"- Na és van valami munka kilátásban? - kérdezte, én meg a pillanat hevében azt mondtam, a könyvtárban ígérték, hogy esetleg lesz valami. Gondoltam, úgy tehetnék, mintha dolgozni járnék oda, mindennap elmennék, és leülnék az egyik hosszú asztalhoz, olvasnék, sőt akár írni is próbálhatnék, ahogy régebben is megesett néha. Persze ha Mrs. Gorrie valaha elmenne a könyvtárba, azonnal kiderülne a csalás, de úgysem tudná olyan messzire eltolni Mr. Gorrie-t, hegynek föl."

Aztán mégis.

"A Kitsilano könyvtárból telefonáltak, kérték, menjek be egy szombat délután pár órára. A pult másik oldalán találtam magamat, én pecsételtem az emberek könyveibe a határidőt. Némelyikük ismerős volt, korábbi kölcsönzőtársak. És most én mosolyogtam rájuk a könyvtár nevében. Én mondtam: "Viszontlátásra két hét múlva."

Volt, aki nevetett, és azt felelte: "Á, sokkal hamarabb" - mivel ugyanolyan függő volt, mint én.

Kiderült, hogy ezt a munkát el tudom látni. Semmi pénztárgép: ha valakinek büntetést kellett fizetnie, a visszajárót egy fiókból húzta elő az ember. Azt meg már tudtam, hol találom a polcon a könyvek többségét. A katalóguscédulákkal sem volt gond, ismertem az ábécét.

Több órát is ajánlottak. Aztán - ideiglenesen - teljes állást. (...)

Micsoda egyszerű öröm volt betölteni ezt az állást, a pult mögül fogadni az embereket, hozzáértően, lendületesen és barátságosan fordulni azokhoz, akik hozzám lépnek. És a szemükben olyan valakinek lenni, aki ismeri a dörgést, és nyilvánvaló szerepe van a világban. Feladni leshelyemet, őgyelgésemet, álmodozásomat, és könyvtároslánnyá válni.

Persze most már kevesebb időm maradt az olvasásra, és amikor néhány pillanatra a kezembe fogtam egy könyvet munka közben, a pultnál, de már mint tárgyat, nem pedig olyan edényt, amelyet azonnal ki kell innom, akkor hirtelen atjárt a félelem, mint amikor az ember álmában tévedésből találja magát valami épületben, vagy megfeledkezett egy vizsga időpontjáról, és megérti, hogy ez csak a csúcsa egy homályos ktasztrófának, vagy életre szóló tévedésnek."

Ez az egész nem így indult, de mit van mit tenni, mostanában valahogy egyre kevesebb a könyvtár.

Még szerencse, hogy a Mercer-házban van könyvtárszoba azért, ami mire nem jó. Továbbá, igen, tudom, hogy fura a fordítás, nem csak a Smith és Wesson, hanem a calvados pl. almasnapsz.

"Van egy Luger a hátsó könyvtárban, egy másik az íróasztalom fiókjában, a harmadik az ír fehérneműs szekrényben, az előszobában. a nappaliban pedig egy Smith és Wesson."

Meg egy másik házban, ahol épp fogadás van.

"Minthogy nem tudok bridzselni, a nappali mellett található kicsiny könyvtárban két másik vendéghez csatlakoztam, akik szintén nem játszottak."

Egy savannahi költő karrierje.

"Elnyerte a Pulitzer-díjat, a Kongresszusi Könyvtár költészeti vezetőjévé nevezték ki."

És egy savannahi nagybirtokosé.

"Lawton másik ősapja, Spenser Shotter mesés vagyont halmozott fel a századfordulós hajózási üzelmekben, és minden képzeletet felülmúló nagybirtokot épített ki Greenwich ültetvény területén, a Bonaventure temető tőszomszédságában. Shotter a hírneves építészeti céggel, a Carrére és Hastingsszel építtette fel a házát - ők tervezték többek között a New York-i Közkönyvtár épületét a Fifth Avenue-n."

Egy vérbeli könyvtárosnő!

"A Georgiai Történeti Társaság egy előzékeny könyvtárosnője megvilágított számomra néhány érdekes dolgot. Először is, mondta, soha nem élt itt semmiféle Kőszívű Hannah. Szerinte a név a dalszerző találmánya, a rím kedvéért került a szövegbe. A könyvtárosnő sóhajtva tette hozzá: jobban szeretné, ha a démoni Hannah arra rímelt volna, hogy Montana, Savannah elég történelmi eseménnyel dicsekedhet, nincs szüksége hamis babérokra. Tudom-e például, hogy Eli Whitney a savannah-i Mulberry ültetvényen kísérletezte ki a gyapotmagtalanító gépet? Vagy hogy Juliette Gordon Low az Amerikai Lánycserkész Szövetséget a Drayton Street egyik kocsiszínjében alapította?

A könyvtárosnő ezután Savannah történelmének nagy pillanatait sorolta: ...." (sok volt, aki kíváncsi, járjon utána.)

Sok könyvtár van benne, mert itt mindenki egyetemista, PhD hallgató és egyéb értelmiségi, híres amerikai egyetemeket végző/végzett expatrióták.

Itt van mindjárt régi ismerősünk a Widener Könyvtár (Harvard!). Hű, ha tudnák, itt milyen izgalmas dolgok történtek már... most itt csak egy férfi követ egy kisgyerekes asszonyt. Ugyanitt megtudjuk, mire jó a könyvtár, ha nem olvasásra.

"Elsétált velünk a Harvard parkjába, ahol anyám szebb napokon gyakran üldögélt a füvön, és elnézte, ahogy jönnek sorra a sietős diákok és tanárok az utacskákon, mígnem végül, amikor már a Widener-könyvtár lépcsőjén kaptattunk felfelé, mert nekem vécére kellett mennem, megkocogtatta anyám vállát, és megkérdezte tőle, angolul, hogy nem bengáli-e."

Vizsgaidőszak. Mindig ugyanaz.

"Utána együtt tanultak az egyetemi könyvtár egyik kis termében, egymással szemben ültek a fotelben, Miltont és Marxot olvastak."

"A barát a járdán állt Sanggel, és a házat nézte, amikor Paul az egész napos fénymásolás után biciklivel hazaért a könyvtárból."

"Paul nem kedvelte az egyetemi könyvtárat, semmi vonzót nem talált a cementpadlóban, szürke fémpolcokban és golyóstollakkal teli olvasófülkében, de itt kezdte tölteni a napjait."

Hát ahogy így mondja, a Széchényi tényleg szebb. Csak mert én oda jártam.

"A könyvtár előterében ült egy telefonfülkében, nézte, ahogy a diákok sorra felmutatják az igazolványukat a biztonsági őrnek."

Erről már tutira volt szó: hova lehet menni, ha az ember ötödik kerék.

"Csendesen szeretkeztek - szerencsére, legalábbis a többi párhoz képest, akiket Paul az évek során a házban hallhatott -, de az ottlétük miatt hamar rászokott, hogy hétfőnkét eljárjon a könyvtárba, mert azért mégis bántotta a dolog, zavarba jött, amikor Sang félig nyitott ajtaján át meglátta, ahogy Farouk a cipzárt húzza fel a farmerén."

Ez meg egy bentlakásos középiskola könyvtára.

"Emlékezett, ahogy ott ült a könyvtárban és ötleteket keresett sztorikhoz, ahogy megionterjúvolta a tanárokat és a langfordi iskolagyűlésekre néha meghívott hírességeket."

"Megnyertük azt a nagyszerű díjat, amikor utolsó éves voltál. Utána soha többet nem sikerült. Még most is kint van a könyvtárban a dísztábla."

Könyvet a könyvesboltból, vagy ha nem, a könyvtárból.

"Megkérte a szüleit, hogy vegyék meg Rahulnak azokat a könyveket, amelyeket neki az első tanítói olvastak fel, a Nyúl Pétert és a Béka és Varangyot. - Minek vegyünk neki könyveket, amikor még nem is tud olvasni? - kérdezték a szülei, amiben volt is valami igazság, ezért aztán Sudha kivette a könyveket az iskolai könyvtárból, és felolvasta őket Rahulnak."

"Én tudtam - éppen akkor tanultuk az ókori Rómát latinórán, hosszú házi dolgozatot írtam a művészetéről és építészetéről, az egészet az enciklopédia szócikkeiből és az iskolai könyvtár könyveiből vettem."

Mit tegyünk, ha vendég számára ki kell ürítenünk a szobánkat. Hát pakoljunk jól össze, semmi fontosat ne hagyjunk. Én is ezzel kezdeném.

"Kivittem az éppen olvasott könyvtári könyvet, meg az éjjeliszekrényen felmhalmozott többit is."

Tanulni sose késő. Bocsánat, most csak ez a közhely jutott eszembe.

"A dologtalan évek után úgy döntött, amikor betöltötte az ötvenet, hogy beiratkozik a könyvtárszakra a helyi egyetemen."

Úticélja: könyvtár. Többek között.

"Elképzelte az utazásokon, ahogy elgyalogol a közterek egyik sarkából a másikig, vagy templomhajón lépked végig oda és vissza, számolja a lépcsőket könyvtárak és múzeumok előtt."

"A kolléganő, Giovanna, belépőt szerzett Hemának az Amerikai Akadémia könyvtárába, megadta néhány római ismerős telefonszámát, és októberben Hema becsomagolta a laptopját, a ruháit, és átrepülte az óceánt, hogy megkezdje rögtönzött szabadságát."

Útikönyvet nézegetve is: könyvtár.

"Nézegette a fényképeket az új könyvtárról, a kávézókról és a jégre kitett egész lazacokról."

Renée természetesen lelkes könyvtárlatogató.

"- Valahogy mégiscsak szórakoznia kell az embernek - mondom -, elmegyek a kerületi könyvtárba, és mindent kiveszek, amit tudok."

Na lássuk csak, miket is. Filozófiai műveket.

"- Nagy bajban vagyok - szólok újból Leóhoz, ugyanis hiába vagyok járatos Kantban, ez most nem segít át a fenomenológia szakadékán.

Nemigen van választásom. Vissza kell mennem a könyvtárba, és előkotorni valami bevezetést vagy összefoglalót."

Képzőművészeti albumokat.

"Szenvedélyes rajongója vagyok a csendéleteknek. A könyvtárból kikölcsönöztem az összes festészeti alapművet, és kikerestem a műfaj valamennyi darabját."

Japán filmeket.

"- Nálam van a videokazetta - mondom -, még nem vittem vissza a könyvtárba."

Kérem szépen. Renée nem akárki. Könyvtárgyűjtő! Én könyvmolygyűjtő vagyok, tehát ő egy gyöngyszem.

"A Saulchoir pedig egy könyvtár, "vallástörténeti és filozófiatudományi könyvtár", a XIII. kerületben van, és dominikánus szerzetesek tartják fenn. Jelentős a középkori irodalmi gyűjteménye, és esküdni mernék rá, hogy megtalálható náluk Guillaume d'Ockham összes latin nyelvű műve, tizenöt kötetben. Hogy honnan tudom. Csak úgy. A Párizs-térképen fedeztem fel ezt a könyvtárat, úgy vettem ki, mindenki látogathatja, és elmentem oda könyvtárgyűjtői minőségemben. Bejártam a könyvtár viszonylag kihalt polcsorait, ahol kizárólag tudós kinézetű öregurakkal és elbizakodott képű egyetemistákkal találkoztam."

Ez egy emlékezetes látogatás.

"Eszembe jutott Colombe Josse prózája, a Saulchoir Könyvtár csöndes sétányai..."

Egy kedves könyvtárosnő. Legalábbis szerintem ezzel a névvel biztos.

"Az egész onnen jött, hogy egyszer megvallottam Angele-nek, a kis könyvtáros nőnek, hogy nagyon szeretem Wim Wenders korai filmjeit, mire ő azt mondta: tényleg, és látta már a Tokyo Gát?"

Főhősnőnk mielőtt a kávékóstolói mesterségre adta a fejét, irodalmat tanult és könyvtárban dolgozott.

"Negyed kettőkor felhívtam a San Francisco Egyetem könyvtárát, ahol a suli mellett mellékállásban dolgoztam, hogy aznap nem megyek be, és kibuszoztam Russian Hillre."

Ő bezzeg kocsival jár dolgozni. Egy félállásba. Bahh. Ez Amerika.

"- Szívesen odaadnám, de négykor végzek a könyvtárban, és fél ötkor már a fogászaton kell lennem, a város másik végében. Busszal nem érnék oda."

Egy takarító felesége, egy egyszerű asszony, aki könyvtárból olvas.

"Amint megjelent, kivettem a könyvtárból, és végigolvastam, az elejétől a végéig."

Gondolatkísérlet. Egyetértek Ellie-vel, nekem is ez lenne az első kérdésem, ha a civilizáció veszélybe kerülne.

"- Be tudnék menni autóval a városba vásárolni és könyvekért a könyvtárba?

- Nem, minden üzlet leégett. A könyvtár is. Nem maradt semmi. Neked kell megvarrni a saját ruháidat régi függönydarabokból, mint Scarlett O'Harának."

Ó!

A végére pedig egy nagy igazság.

"Lila belebetegedne, ha tudná, hogy az arca az újságok címoldalán szerepel, hogy nevét a hírekben emlegetik. Ráadásul egy könyv még ennél is rosszabb. A könyvek kézről kézre járnak, ott sorakoznak a könyvtárak polcain, és bárki leveheti őket."

Könyvtár egy letűnt világból.

"Évekkel később egy porig égett könyvtár romjai közt állt megfeketedett könyvek hevertek a földön a tócsákban. Feldöntött polcok. Valakit nagyon feldühített a sorokba rendezett temérdek hazugság. Felemelt egy könyvet és forgatni kezdte a víztől felpuffadt súlyos lapokat. Nem hitt az eljövendő világról szóló jóslatokban. Meglepte ez a dolog. Már a könyvek puszta létezése is valamiféle várakozást jelentett. A földre ejtette a könyvet még egyszer körülnézett aztán kisétált a hideg szürke fénybe."

Unden Gábor életének színhelyei.

"Naponta négy-öt órát úszott, állandó készenlétben volt, mint egy ragadozó, valahol Afrikában, pedig biztosra vette, hogy nem következnek be azok az események, amelyek megérdemelnék a komoly előkészületeket, legyenek azok a medencében, a könyvtárszobában, egy ügyvédi irodában, vagy éppen a szabónál."

Polgári otthonon, könyvtárszobák... egyre impozánsabbak.

"Vizes poharába kitöltött néhány szem borsót, majd kedvenc csemegéjével beült a könyvtárszobába, és mindent elolvasott a három településről."

"A zöldes árnyalatú ház kitárta ajtaját, és egy tudóslakás könyv borította falainak előkelő nyugalmába nyílt betekintés. Gábort az ódivatú inas a könyvtárszobába tessékelte, ahol már várták."

"Előszoba, könyvtár, nagy üres helyiségek, melyek körül - héjra héj - további termek következtek. A Mária Terézia-bútorokkal teli szalonban ismeretlen férfiak és nők álldogáltak, valaki zongorázott, Molnár C. Pál egyik, Madonnát ábrázoló festménye lógott a falon."

Gáborunk egy lány után nyomoz.

"Két nap könyvtári kalandozás után büszkén állapította meg, amit már sejtett is: mindhárom településen található Mithrász-szentély."

Na vajon ki is lehetne egy nyomozónő barátnője?

"- Azt hiszem, ő és Gertrude Dunckel néha együtt edzenek.

- Az meg ki? - kérdezte Münster.

- Barátnő. a könyvtárban dolgozik."

Itt mindenki filosz és művész...

"Házasságunk ezután a teljes emléktelenségre épült, Zoltán nem járt el otthonról, csak a könyvtárba, ha szakkönyv kellett valamelyik fordításához; én még udvariasságból sem érdeklődtem, mikor jön haza."

"Megtudtam még, hogy Carlos lakást bérelt egy dániai kisvárosban; tengerpartján különleges otthonok vannak érzékeny, magányos öregemberek és fogyatékos kisgyermekek számára, azt is elnézik, ha a gyermek nem szobatiszta. A bentlakás az otthonban eléggé költséges, Carlos Koppenhágában filmezik, este zárásig a Királyi Könyvtárban ül."

"Carlosra vártunk a parkban, míg a Királyi Könyvtárban dolgozott; nem rohantunk elébe, amikor kijött a kapun."

Egy könyvtárigazgató sorsa a Szovjetunióban. Nem könnyű...

"Thomas Dossingnek hívták Dánia moszkvai követét. Szociáldemokrata volt, és könyvtárigazgató. Dossing magányosan élt Moszkvában, elszigetelten, sem kocsija, sem titkárnője, a tüzelő kevés, a rejtjeles táviratokat gyertyafénynél fejti meg, tüdőgyulladással, vérhassal küszködik, nem jut újsághoz, információhoz, nem mindig érti a Szabadság Tanács politikáját a távolból, de mindig lojális vele, és fegyelmezett, pedig a fia és a menye német fogságban van, Németországban, és Dossing ugyanolyan sikeres tárgyalópartner, mint Nyugaton, luxuskörülmények között élő kollégái, és mindezek eredményeképpen Dániát, ezt a nevetséges kis országot végül maguk közé fogadják a szövetségesek...!"

Természetesen van benne könyvtár, hiszen az egész cselekmény egy könyv körül forog. Én viszont elkövettem azt a hibát, hogy már visszavittem a könyvtárba. Majd egyszer pótolom.

(86, 189, 201, 203, 206, 207, 208, 210, 348, 349)

Mivel a főhősünk tanár és filosz, ezért borítékolni lehetett volna, hogy lesz könyvtár.

Nem is akármilyen!

"Egy kaffai karaita zsinagóga padlásán régi római pergameneket találtam, amiket valószínűleg még az arabok hurcolhattak el az alexandriai könyvtárból."

Azért vannak itt egyszerűbbek is. Imígyen szóla a főhős feleségéhez.

"Majd lesz gondom rá máskor, hogy ne olvass elalvás előtt orosz költőket. Hérodotoszt hozom én neked haza a tanári könyvtárból, abból megláthatod, hogy éppen a te hazádban milyen egyszerű toalettekben jártak a puritán szarmata hitvesek."

Nincs itt idő kérem, reggelizni.

"Csomagold be, drágám, dolgom van az egyetemi könyvtárban, majd ott eszem meg."

Ez egy szomorú történet, azt azért tudjuk.

"A könyvtárban már nekem semmi keresnivalóm nincs, mert az bizonyos, hogy a tudomány meg én nem eszünk többet egy tálból."

Gyarapodik a csúnya visszaélések gyűjteménye is.

"Csak azt vagyok bátor megkérdezni az előttem szólott kollégától, hogy nem azon a napon történt-e az én sajnálatos elszólásom, mikor a kolléga úr mint a tanári könyvtár őre hazahozta a Jókai költeményeinek második kötetét, amelyet fél évig magánál tartott?"